litván
Lietuvių kalba
Lietuvių kalba
3,5 – 4 millió
Litván Köztársaság, Európai Unió
Lengyelország, Amerikai Egyesült Államok
Fehéroroszország, Kalinyingrád környéke, Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Brazília, Argentína, Kanada, Németország, Uruguay, Svédország, Norvégia, Ausztrália, Lettország és egyéb országok
A nők vezetékneve alapján meg lehet mondani, hogy az illető házas-e vagy sem, míg ugyanez nem működik a férfiak esetében. Ez azt jelenti, hogy a hajadon nők vezetékneve "aitė", "iūtė" vagy "ytė" végződést kap, míg a férjnél lévő nők vezetékneve mindig "ienė"-re végződik. Egy új végződés, az "ė" kezd népszerűvé válni az utóbbi években. Ez utóbbit mind házas, mind pedig hajadon nők használhatják. Ennek a formának a széles körű elterjedése azonban még el fog tartani egy ideig. Jelenleg csak házas nők használják, elsősorban hírességek.
Érdekes módon a litvánban nincsenek erős káromkodások. Az egyik példa a rupūžė (varangy). Amikor a litvánok szükségét érzik a káromkodásnak, orosz vagy angol szitokszavakat használnak.
Három nő először utazott Vilniusba, Litvánia fővárosába. Miután hazamentek, megosztották a tapasztalataikat egy ismerősükkel:
– A litván nyelv annyira zenei, olyan, mint egy tánc...
– Miért?
– Mert minden egyes alkalommal, amikor a busz megáll, az utasok azt mondják, hogy "Lipsi, lipsi, čia-čia-čia"...
“Lipsi, lipsi, čia-čia-čia” Ezek nem táncok elnevezései, hanem a “ar Jūs lipsite čia?” (Leszáll itt?) rövidebb alakja.
A balti nyelvek ága elvált a többi indoeurópai nyelvtől.
A keleti balti nyelvek elváltak a nyugati balti nyelvektől (vagy csak egyszerűen balti nyelvektől).
Kezdtek megjelenni a különbségek a litván és a lett nyelv között.
A litván és a lett nyelv külön úton fejlődött tovább
A legrégebbi fennmaradt litván nyelvű szöveg egy ima, amelyet kézzel írtak a "Tractatus sacerdotalis" című könyv egyik példányába 1503-ban.
Forrás: Wikimedia Commons
A litván nyelv egyike a két ma is létező balti nyelvnek, a lettel karöltve. A litván nyelv a legarchaikusabb az összes élő indoeurópai nyelv közül. Úgy vélik, hogy a modern nyelvek közül a litván áll a legközelebb az indoeurópai alapnyelvhez.
"Aki hallani szeretné, hogy hogyan beszéltek az indoeurópaiak, az jöjjön, és hallgasson meg egy litván parasztot." - mondta a híres francia nyelvész, Antoine Meillet.
Amikor az indoeurópai nyelvekkel foglalkozó szakemberek próbálják rekonstruálni az indoeurópai alapnyelvet, azt találják, hogy a mai litván nyelv ugyanolyan fontos, mint az ókori latin, görög és szanszkrit.
Paul Thieme 1958-ban összehasonlította a litván Dievas davė dantis; Dievas duos ir duonos mondást és a latin fordítását Deus dedit dentes; Deus dabit et panem (‘Ha Isten adott fogat, akkor kenyeret is fog adni hozzá’) azzal, amit ő (Thieme) régi szanszkrit változatnak hív: Devas adadā t datas; Devas dā t (vagy dadā t) api dhā nā s.
Mivel mind a szanszkrit, mind pedig a litván nagyon archaikus nyelv, ezért számos rokon és hasonló szót találhatunk egyező vagy nagyon közeli jelentéssel. Például:
és még sok további.
Ezenkívül vannak hasonlóságok a nyelvben és a morfológiában is: szanszkrit asmi - asi - asti = vagyok - vagy - vannak.
A nyelvi hasonlóság nem a közeli rokonságból adódik (a litván nyelv a balti szláv nyelvek közé tartozik, míg a szanszkrit az indoárja nyelvekhez), hanem amiatt, hogy mindkét nyelv sokat megőrzött az indoeurópai alapnyelv elemeiből. A szanszkrit, mivel liturgikus nyelv, ezért nem változott a kialakulása óta, valamint a litván nyelv is viszonylag keveset változott a történelmi és kulturális körülményeknek köszönhetően.
A litván nyelv megőrizte az ősi szókincsét. Ez a tény nagyon értékes kinccsé teszi. A Litván Állami Nyelvi Bizottság feladata többek közt az, hogy őrizze a nyelvet, és ne engedje, hogy túl sok idegen szó árassza el. Amennyiben lehetséges, megpróbálnak új szavakat alkotni a jövevényszavak helyett. Ennek ellenére nyilvánvaló az angol nyelv egyre nagyobb hatása.
A litván nyelvben nagyon sok kicsinyítő-becéző toldalék van, emiatt rengeteg kifejező, kedveskedő szóalak létezik:
A litván nyelvben csak két szám (egyes és többes szám) és két nem (hímnem és nőnem) van.
A litvánban négyféle igeidő van (múlt, ismétlődő múlt, jelen és jövő), illetve háromféle igeragozás.
Az ismétlődő múlt idő egy múltban többször is véghezvitt cselekvésre utal: imdavau ir skaitydavau (döntöttem és olvastam (nem csak egyszer)).
Főnévi igenév | |
---|---|
imti (venni), mylėti (szeretni), skaityti (olvasni) | |
Múlt idő | |
Egyes szám | |
1. személy | aš ėmiau, mylėjau, skaičiau |
2. személy | tu ėmei, mylėjai, skaitei |
3. személy | jis/ji ėmė, mylėjo, skaitė |
Többes szám | |
1. személy | mes ėmėme, mylėjome, skaitėme |
2. személy | jūs ėmėte, mylėjote, skaitėte |
3. személy | jie/jos ėmė, mylėjo, skaitė |
Gyakorító múlt idő | |
Egyes szám | |
1. személy | aš imdavau, mylėdavau, skaitydavau |
2. személy | tu imdavai, mylėdavai, skaitydavai |
3. személy | jis/ji imdavo, mylėdavo, skaitydavo |
Többes szám | |
1. személy | mes imdavome, mylėdavome, skaitydavome |
2. személy | jūs imdavote, mylėdavote, skaitydavote |
3. személy | jie/jos imdavo, mylėdavo, skaitydavo |
Jelen idő | |
Egyes szám | |
1. személy | aš imu, myliu, skaitau |
2. személy | tu imi, myli, skaitai |
3. személy | jis/ji ima, myli, skaito |
Többes szám | |
1. személy | mes imame, mylime, skaitome |
2. személy | jūs imate, mylite, skaitote |
3. személy | jie/jos ima, myli, skaito |
Jövő idő | |
Egyes szám | |
1. személy | aš imsiu, mylėsiu, skaitysiu |
2. személy | tu imsi, mylėsi, skaitysi |
3. személy | jis/ji ims, mylės, skaitys |
Többes szám | |
1. személy | mes imsime, mylėsime, skaitysime |
2. személy | jūs imsite, mylėsite, skaitysite |
3. személy | jie/jos ims, mylės, skaitys |
A litván nyelvben 7 nyelvtani eset (alanyeset, birtokos eset, részeshatározói eset, tárgyeset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset és megszólító eset), ötféle főnévragozás és háromféle melléknévragozás van.
A litván nyelvben a mellékneveknek akár 147 alakja is lehet: 2 nem x 6 eset x 2 szám x 2 forma x 3 fok + 3 nemtelen alak.
A melléknevek névmási alakja a litván nyelv sajátossága. A melléknév névmási alakja azt fejezi ki, hogy az adott tulajdonság különleges, és közben ki is hangsúlyozza ezt a tulajdonságot: gražus – gražusis (gyönyörű – ilyen gyönyörű). A melléknév névmási alakja ismeretlen fogalom az angol, a német, a francia és sok más nyelvben.
A modern litván ábécében 32 betű található:
Az ą, į, ų betűk valamikor nazális magánhangzókat jelöltek. A modern irodalmi litván nyelvben nincsenek nazális magánhangzók, de ezeket a betűket továbbra is használják az /aː/, /iː/, /uː/ hosszú magánhangzók jelölésére.
A litván mássalhangzók (a "j" kivételével) kemény és lágy párokat alkotnak. Ezenkívül lehetnek zöngések vagy zöngétlenek is.
A /x/ fonémát két betű jelöli: ch.
A litvánban vannak (hosszú és rövid) magánhangzók, valamint (kemény és lágy) mássalhangzók, de vannak kettős magánhangzók (uo, ai, ei, ie) és kettősmagánhangzó-kombinációk is (magánhangzó és zengő (szonoráns) mássalhangzó: al, am, an, ar, el, em, en, er, il, im, in, ir, ul, um, un, ur, ol, om, on, or).
Forrás: Wikimedia Commons
Szamogitiai nyelvjárás
Aukstaitiai nyelvjárás